Mióta láttam (és megosztottam) a videót a spanyol kórházról, ahol az ápolók és orvosok a kórházi folyosón az

Ek Ong Kar (੧ਓ a szikh szimbóluma, jelentése: a teremtő és teremtménye egy és ugyanaz; egyek vagyunk) mantrát

hallgatják és együtt énekelik, ez jár a fejemben. Azon túl, hogy megható volt, volt benne valami egység, összetartozás érzés.
Ma reggel kiültem a kertbe - jó hideg van -, hogy meditáljak, kicsit hallgassam a csendet, befelé figyelni.
Hamar meglett a mantra, amit hallani vágytam. Méghozzá pontosan ugyanaz a verzió, ami a videóban szólt, Gurudass hangján. Talán ezért is szólított meg engem ennyire, mert volt szerencsém találkozni Gurudassal, és kicsit közelebbről megismerni, így mondhatom, hogy igazán elbűvölő. A valódi elköteleződés mellett, érzem benne a fiatal hippi lány szabad lelkét...

Gurudass-al, 2016

Szóval, hallgatva a mantrát, kint, a csípős reggeli napos ég alatt, úgy éreztem tudok kapcsolódni... Kapcsolódni az Egészhez, hiszen most igazán azonosak vagyunk, de legalábbis nagyon hasonlóak abban, ami történik velünk, ami körülvesz minket, így közös a félelmünk, a hiányunk, a szorongásaink, aggodalmaink, de az együttérzésünk, reményeink, várakozásunk is. A hitünk a jóban, hogy minden rendben lesz...
Miközben hallgattam és énekeltem "válaszolgatva" - szeretem ezt a módját az éneklésnek, nekem még inkább a csoport egységet, a vezető és követői kapcsolatát erősíti - a mantrát, könnyek gördültek le az arcomon... nem szomorú, se nem öröm könnyek, "csak" könnyek... megteltem az érzésekkel, sok kavargó érzéssel, az Egészből kivettem a részem, és beletettem a magamét ...így lesz(ek) egySég(ben). Minden összetartozik és összefügg. Hatással van rám és hatással vagyok rá. Mondhatnám, hogy egyszerre éreztem és töltött el/tele a minden érzése, a világban kavargó sokszínű érzések áradata, ami könnyekben buggyant ki belőlem, mert túlcsordult. Örülök, mert ebben a sok érzelemben a Szeretet is ott volt, van és lesz is, mindig. Mert ez a legnagyobb igazság.